Vetésváltás, Vetésforgó.
A szántóföldön termesztett növények előre meghatározott helye és egymás után következésének művelési rendszere (fordulós gazdálkodás). A vetésforgó tágabb értelemben magában foglalja a talajművelés és a növénytermesztés egész rendszerét. A vetésforgó megválasztásánál fontos szempont, hogy az egyik növény betakarításától a másik vetéséig kellő idő maradjon a talajmunkákra.
A burgonya nem igényes az előveteményekkel szemben, a növényi sorrendbe jól beilleszthető. A burgonya négy évente egyszer kerülhet vissza ugyanarra a területre, az ennél rövidebb várakozási idő terméscsökkenést okozhat (megnőhet a fuzáriumos hervadás varasodás és Rhizoktóniás megbetegedés esélye).
A négy évben egyszer történő termesztést, a fonál féregek gyakoribb termesztés esetén várható felszaporodása is indokolja.
A burgonya számára azok az elővetemények tekinthetőek kedvezőnek, amelyek korán betakarításra kerülnek, kevés az utánuk maradó szármaradvány mennyisége (így időben és jó minőségben lehet a talajműveléseket elvégezni), nem használják ki a talaj tápanyag és vízkészletét, nincs közös betegség, kártevő. Mindezen követelményeknek megfelelően a burgonya számára jó elővetemény az őszi búza, őszi árpa, repce (homoktalajon a rozs). Közepes előveteményei a silókukorica és a csalamádé kukorica.
Tilos burgonya előtt termeszteni az azonos családba (burgonyafélék: Solanaceae) tartozó más növényfajt (dohány, paradicsom, paprika, tojásgyümölcs).